vissza a cikkekhez

Cserépkályha építéssel kapcsolatos fogalmak

2011-09-02


Cserépkályha

Ha valaki úgy dönt, hogy szeretne egy kályhát, felkeres egy kályhaépítő mestert. Akkor aztán mintha csak kínaiul beszélnének hozzá, egy szót sem ért. Az alábbi kis kályha-ABC segít a nehézségeken.



 

Az égéshez szükséges levegő:

Az égéshez szükséges oxigént a tűztérbe kell vezetni. Megkülönböztetünk: primer levegőt, ami a rostély alá, vagy ennek hiányában a parázshoz vezetnek, középső levegőt, amit a tüzelőanyag fölé vezetnek, tartós égéshez szükséges levegőt, amit a lángok életben tartására és a fennmaradó tüzelőanyag darabok tökéletes elégetésére használnak, valamint tisztító levegőt, aminek elsődleges funkciója, hogy a tűztér ajtajának üvegét tisztán tartsa és az égést is táplálja.

 

Cserépkályha:

A cserépkályha olyan fűtőberendezés, amelynek külső felületét legalább 50%-ban kályhacserép, vagy burkolókő borítja, kivéve az esetleges talapzat részt. Építési módtól függően jelentős mértékben eltérőek lehetnek.Kiegészítő funkcióként elláthatnak vízmelegítést, ételmelegítést.

 

Fatüzelésű cserépkályha:

Olyan cserépkályha, amelyben a tüzelőanyag a kályha fenekén ég el. Az ilyen kályha csak fatüzelésre alkalmas.
Ha a tűztérben rostély, alatta pedig hamutér található, a kályhában szénnel is tüzelhetünk (vegyes tüzelésű cserépkályha).
A fatüzelésű cserépkályha tűztere annyira átforrósodik, hogy benne a fa szinte maradéktalanul elég.
A cserépkályha leginkább sugárzó hővel fűt.

 

Fűtőérték:

A fűtőérték a tüzelőanyag szabaddá váló energiamennyisége. Többnyire kW*h/kg-ban mérik.
A tüzifa fűtőértéke a fafajtától és a fa nedvességtartalmától függ.
Elégetéskor előbb a fában lévő víznek kell gőzzé válnia.
Csak az ezután, az elégetés által felszabaduló energiát hasznosíthatjuk fűtési célokra.

 

Füstcső:

A kályha és a kémény közötti csatlakozást biztosítja. Fontos, hogy mindkét csatlakozási pontot tökéletesen légmentesen szigeteljék, továbbá, hogy a füstcső darabjait is tökéletesen illesszék össze. Mindig a felső elemnek kell az alsóba csúsznia. A füstcső nem nyúlhat a kémény belső részébe!

 

Hagyományos cserépkályha:

Ez a jó hőtároló képességű kályha tűztérből, tüzelőajtóból, füstgázelvezetésből, kályhacsempe borításból áll. Belül samott és más hőtáróló képességű ásványi anyagokkal két rétegben körbefalazva. A hőleadás a kályha külső felületéről történik.

 

 

Hamu:

A tüzifa és a szén elégetésekor az éghetetlen összetevők hamu formájában maradnak vissza.
A hamu mennyisége függ a tüzelőanyagtól, annak mennyiségétől és minőségétől, valamint a tüzelés módjától.
Ha teljesen tiszta, száraz fát tüzelünk el, a hamut komposztálásra használhatjuk.

 

Hőkicserélő (vízfűtő betét):
Kályhákban alkalmazott berendezés, amellyel a hőt a csövekben keringő víznek adja le.

 

Hőlégkályha:

Konvekció elvén működő kályha. A benne létrejövő levegőkeringés az egész lakóhelyiséget melegíti.

 

Kályhacsempe:

1000 fokon kiégetett, porozus, mechanikailag szilárd, tűzálló termék, cserépkályhához samottal kevert agyagból készítve. A csempe a külső felületén mázas, a belső felülete általában homorú. Kellően felmelegedve az infravörös sugárzási tartományhoz közeli hősugárzást bocsátanak ki.
(Ez a nap természetes, hosszú hullámú hősugárzásához hasonló.)

 

 

Kályhásdrót:

Kályháskapcsok készítésére alkalmas, általában 2,8 mmátmérőjű kemény acélhuzal.

 

Kályháskapcsok:

Kályhacsempék összekötésére használt, hajlított kályhásdrót.

 

Konvekció:

A levegő egy forró tárgy körül áramolva hőt visz magával. A forró levegő felszáll, a lakótér hidegebb levegőjepedig leszáll.
Ezáltal a lakótérben áramlás jön létre, aminek következtében az összes levegő hamarosan felmelegszik.

 

Lábazat:

A cserépkályha alépítménye.

 

Párkány:

A cserépkályha függőleges felületének dudorodásszerű felső és alsó lezárása.

 

Samott:

Formázott, égetett agyagféleség különféle méretekben. Igen nagy hőmérsékletet és hőingadozást bír el.
Hőtároló képessége és hőállósága miatt a cserépkályha ideális építőanyaga.

 

Sugárzó hő:

Forró felületekről kiinduló sugárzás.

 

Tisztítónyílás:

A cserépkályhában elhelyezett nyílások, amelyek lehetővé teszik a lerakodó pernye időnkénti eltávolítását a kályha valamennyi járatából.

 

Tűztér:
A kályha azon része, ahol a tüzelőanyagot elégetjük és amely mindig a cserépkályha legforróbb része.

 

Vakolt kályha (kemence):

 A vakolt kályha olyan fűtőberendezés, amelynél a látható felület legalább 50%-a vakolt, ezalól kivétel az estleges talapzat.



vissza a cikkekhez